Flashforge AD5X – A többszínű 3D nyomtatás néhány éve még drága különlegességnek számított, ma pedig már ott tartunk, hogy egy viszonylag olcsó CoreXY gép oldalára négy tekercs filamentet akaszthatsz, kiválasztod a színeket, és a nyomtató elvileg elintézi helyetted a többit. A Flashforge AD5X pontosan ezt ígéri – ráadásul meglepően kompakt formában.
Nézd meg videós bemutatómat is!
- Mi ez?
- Négyszínű, CoreXY rendszerű FDM 3D nyomtató automatikus filamentváltással.
- Mit tud?
- Négy filamentet kezel, gyorsan nyomtat, automatikusan szintez, és PLA-tól a PETG-n át több műszaki anyaggal is használható.
- Mibe kerül?
- Akciótól függően nagyjából 127–144 ezer forint körüli áron szerepelt a teszt forrásanyagaiban.
- Kinek jó?
- Annak jó, aki kedvező áron szeretne gyors CoreXY nyomtatót és kipróbálná a többszínű 3D nyomtatást.
Bevezető
Húha, mikor volt már, hogy utoljára 3D nyomtató tesztet készítettem? Rájöttem, hogy három éve, ami elképesztően hosszú idő! Azóta rengeteg lézergravírozóval foglalkoztam, ami kicsit megzavarta a gondolataimat. Őszintén szólva, az elmúlt években nem figyeltem különösebben a 3D nyomtatók fejlődését. Bár háromféle is van itthon, és használom is őket – igaz, ritkán –, amikor szükség van rájuk, de számomra sosem vált hobbibbá, inkább csak a műhelyem egyik hasznos eszközének tekintem.
Három éve egy meglehetősen drága gép került hozzám. Hagyományos aluprofilos váza volt, de profi kijelzővel, hálózati vezérléssel, Klipper operációs rendszerrel és számos extrával rendelkezett. Egyszóval egy kiváló középkategóriás készülék volt. Azóta viszont megállt nálam az idő ezen a téren, így amikor felmerült a mostani teszt lehetősége, teljesen ledöbbentem. A felkínált gép annyira lenyűgözőnek tűnt, hogy azt hittem, valami tévedés történt, főleg miután a típusán kívül az árát is elküldték.
Akkoriban azt gondoltam, hogy valószínűleg valamelyik adat hibás, hiszen ilyen gép ennyi pénzért egyszerűen nem kapható. Konkrétan annyiba kerül – szinte forintra pontosan –, mint a három évvel ezelőtti 3D nyomtató, de a kettő annyira különböző, hogy a korábbi az új Flashforge AD5X 3D nyomtató mellett akár egy 19. századi szövőgépnek is tűnhetne.
Én nem tudom hol voltam az utóbbi három évben, de ekkora fejlődéssel nem igazán számoltam!
Persze, elkezdtem böngészni az internetes teszteket, és ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy a 3D nyomtatók piacán az elmúlt három évben olyan mértékű fejlődés történt, amire józan ésszel nem számítottam volna. Lehet, hogy ez a meglepetés abból fakad, hogy a lézergravírozók terén nem tapasztalok ilyen látványos előrelépést. Oké, ott is vannak újdonságok, de a 3D nyomtatók fejlődési üteme egészen más dimenzió. Ha ezt a különbséget zongorázni tudnám, valószínűleg nem cikkeket írnék, hanem elismert zongoraművész lennék.
Így hát mélyebben beleástam magam a gép, majd az egész 3D nyomtató piac tanulmányozásába, mert máskülönben aligha tudnék hitelesen beszámolni a tesztgépről; legfeljebb csak olyan megjegyzések hangoznának el, mint: „nahát, erre nem számítottam”, „ez hihetetlen”, „hogy is lehetséges ez?” Ennek semmi értelme nem lett volna. Kutatásaim során hamar észrevettem, hogy az utóbbi időben drasztikusan megnőtt a többszínű 3D nyomtatók száma, ám a legtöbb esetben vagy a készülék maga drága, vagy a többtekercses rendszer jelent komoly pluszköltséget. Így a meglepetésem mégsem volt teljesen alaptalan, mert a Flashforge AD5X ára szokatlanul kedvező, ami talán annak köszönhető, hogy a téma megközelítése eltér a megszokottól. Itt a négy filament kezelésére alkalmas IFS rendszer (mint kiderült, ez a filament adagoló neve) eleve a gép része, miközben maga a nyomtató egy nyitott, fémvázas CoreXY konstrukció maradt. Nincs szükség különálló, nagyméretű filamentdobozra, mivel az orsók közvetlenül a gép oldalára kerülnek, így a teljes rendszer sokkal kevesebb helyet foglal el.
Elméletben az ajánlat rendkívül vonzó. A 220 × 220 × 220 milliméteres munkaterület manapság már nem számít hatalmasnak, de a legtöbb hétköznapi modellhez bőven elegendő. Kapunk automatikus tárgyasztal-szintezést, automatikus Z-offsetet, gyorsan cserélhető fúvókát, PEI bevonatos, hajlítható tárgyasztalt, valamint USB, LAN és Wi-Fi csatlakozási lehetőségeket. A fúvóka maximális hőmérséklete 300 °C, ami megfelelő burkolattal lehetővé teszi, hogy a megszokott PLA és PETG mellett komolyabb anyagokkal is dolgozhassunk. A megfelelő burkolat itt azt jelenti, hogy az alapvetően nyitott gépet zárttá tehetjük, így az anyagokból származó kipárolgásokat elvezethetjük.
Tehát ez a teszt egyben az én újbóli ismerkedésem is a 3D nyomtatás világával. Megjegyzem, az irány, ahonnan érkezem, kedvező, hiszen korábban meglehetősen sok beállítással és finomhangolással kellett bíbelődnöm, ha szép tárgyakat akartam nyomtatni a régebbi gépeken. Ez ad némi alapot, és egy egészen más nézőpontot, amely lehetővé teszi, hogy a Flashforge AD5X képességeit eltérően értékeljem, mint egy olyan tesztelő, akinek ezek a szolgáltatások már alapvetőnek számítanak.
Elég is a bevezetőből, térjünk a lényegre!
Flashforge AD5X – masszív CoreXY váz, négy filamenttel az oldalán
A Flashforge AD5X első ránézésre nem akar többnek látszani, mint ami. Nincsen rajta burkolat, üvegajtó, vagy hatalmas filamenttartó doboz a tetején, és a belsejét sem próbálták meg elrejteni műanyag panelekkel. Egy nyitott, alapvetően fémből készült CoreXY 3D nyomtatót kapunk, amelynek váza rendkívül hasonló például az Adventurer 5M konstrukciójához, de még ezer másik gépet is említhetnék, valamiért ez maradt meg a fejemben. Ez a kialakítás véleményem szerint kiváló kiindulási alapot nyújt, mivel a gép rendkívül merev, és mozgatás közben sem érződik instabilnak.
A Flashforge AD5X méretei 363 × 402 × 448 milliméter, tömege 11,4 kilogramm. A négy filamenttekercs az egyik oldalra került, így nincs szükség különálló AMS-szerű dobozra. Ennek köszönhetően az egész rendszer meglepően kompakt, bár az asztalon azért érdemes körülbelül 450 × 530 milliméteres hellyel számolni, és a Bowden-csövek miatt felfelé is kell némi szabad tér. A 220 × 220 × 220 milliméteres munkaterület mai szemmel már nem tűnik nagynak, de a legtöbb otthoni nyomtatási feladathoz továbbra is jól használható.
A gép lényegében összeszerelve kerül elő a dobozból. A csomag tartalmazza az IFS modult, annak tartókonzolját és kábelét, a négy filamenttartót, a Bowden-csöveket, a tápkábelt, a szerszámkészletet, egy gyors üzembe helyezési útmutatót és néhány rövid próbafilamentet is. Ez tehát nem az a klasszikus 3D nyomtató, amivel a kibontás után még fél órán át azon töprengünk, melyik profil melyik sínhez tartozik.
A szerelés írd és mond kb. 10 perc, ehhez jön még 10 perc, ami a gép saját kalibrációja, ez viszont automatikus. Vagyis a kicsomaglást követő 20. percben van egy teljesen beállított, használatra kész 3D nyomtatód!
A kijelző szállításkor befelé fordítva, egy fémlemezzel rögzítve található a gép belsejében. Miután eltávolítottuk a lemezt, a kijelzőt egyszerűen a helyére kell csúsztatni, ráadásul a kábele már gyárilag csatlakoztatva van. Ezután jöhet az IFS tartókonzolja, maga az IFS, a négy filamenttartó és a négy Bowden-cső. A filamenttartók számozottak, ezért fontos odafigyelni, hogy mindegyik a megfelelő pozícióba kerüljön.
A Flashforge AD5X filamenttartói nem csupán egyszerű műanyag rudak. Rugós mechanizmussal rendelkeznek, amely képes visszahúzni a tekercset, amikor az IFS visszacsévéli a filamentet. Ennek célja, hogy a visszahúzott szál ne lazán tekeredjen az orsóra, és elkerülje a gubancolódást. Nálam többféle tekercsmérettel is működött ez a kialakítás, de fontos figyelembe venni, hogy a tartó az orsó közepét fogja meg, így egy extrém kicsi belső átmérőjű tekercs problémát okozhat. A túl nagy középfurat egyszerűbb eset, ahhoz szükség esetén adaptert lehet nyomtatni, ha már úgyis van egy 3D nyomtató.
A filament behelyezése rendkívül egyszerű. Felteszed az orsót, a szál végét bedugod az IFS megfelelő nyílásába, néhány centimétert betolsz, és a rendszer érzékeli, majd automatikusan behúzza azt. Ezt követően a kijelzőn megadhatod az adott helyen lévő filament típusát és színét. Cserénél a rendszer levágja és visszahúzza az előző anyagot, majd betölti a következőt. Közben a rugós tartó visszacsévéli a kihúzott szálat.
Az IFS legnagyobb gyakorlati előnye szerintem az, hogy minden a gép oldalára került. Nincs külön doboz a nyomtató fölött vagy mellette, nincsenek méteres Bowden-csövek, és az egész rendszer könnyen hozzáférhető. Ennek azonban van egy másik oldala is: a négy filament teljesen nyitottan van. Nincs szárítás, nincs zárt tárolódoboz, nincs lehetőség arra, hogy egy marék szilikagélt tegyünk melléjük. PLA esetén ez általában nem jelent nagy problémát, de nedvességre érzékenyebb anyagoknál már foglalkozni kell vele.
Az IFS-ből négy rövid Bowden-cső vezet a nyomtatófej fölötti 4 az 1-ben elosztóhoz. Innen már egyetlen filament jut el az extruderhez, azt, amelyet az IFS kiválasztott. Fontos megjegyezni, hogy maga a Bowden-cső rendszer az IFS-sel és a 4 az 1-ben elosztóval már összeszerelve érkezik, így ezzel nem lesz gondod. Ami nekem kissé furcsa, hogy a csövek csatlakozása nem a megszokott rugós megoldással történik, vagyis nem úgy működik, hogy lenyomjuk a kis gyűrűt, behelyezzük a csövet, majd elengedve a gyűrűt az rögzül. Itt nincs gyűrű, a csövet be kell gyömöszölni a helyére, és kivenni sem egyszerű. Ez akkor okoz majd problémát, ha a filament elszakad a csőben.
Fontos: a Flashforge AD5X négyszínű 3D nyomtató, de nem négy nyomtatófejes gép. Minden szín ugyanazon a fúvókán keresztül érkezik, ezért a színváltásnál az előző anyagot ki kell tisztítani a rendszerből.
A nyomtatófej kialakítása elsőre meglepett (ugye a három évvel ezelőtti technológiához vagyok szokva), és kifejezetten tetszett. Az első burkolat mágnesesen rögzül, és a benne lévő nagy 5015-ös ventilátorhoz nem lóg külön vezeték; a burkolat belső oldalán lévő érintkezők csatlakoznak a fejhez. Így, amikor levesszük az előlapot, nem marad ott egy vékony vezetéken himbálózó ventilátor. Fúvókacsere vagy duguláselhárítás során ez sokkal jobb megoldás, mint amilyennek elsőre hangzik.
A Flashforge AD5X fúvókája szerszám nélkül cserélhető. Az alapgépben 0,4 milliméteres található, de 0,25, 0,6 és 0,8 milliméteres változatok is használhatók. Leveszed a mágneses előlapot, eltávolítod a szilikonvédőt, kioldod a fúvókát, kihúzod, és már teheted is be a másikat. Nagyon utáltam, amikor a régi gépemen fúvókát kellett cserélni, és az belesült a fejbe, aztán csak sok szentségelés közepette tudtam kicsavarni. Na, itt ilyen probléma garantáltan nem lesz!
A fej alatt egy hajlítható rugóacél tárgyasztalt találunk PEI bevonattal. A lemez kétoldalas, és a teszt során kiválóan teljesített: melegen a PLA és a PETG is megfelelően tapadt rá, lehűlés után pedig a modellek jellemzően különösebb erőlködés nélkül leváltak. A rugóacél lap meghajlításával a nagyobb darabokat is könnyen le lehet pattintani. A teszt során a legtöbb PLA nyomtatásnál egyáltalán nem kellett ragasztót használnom. Jut eszembe, ezt nem is említettem: kapunk ragasztót a tárgylemezhez, amivel segíthetjük az anyag tapadását a PEI lemezhez, ha olyan nyomatunk van, aminek túl kicsi az érintkező felülete.
A Flashforge AD5X h hátulján található a színváltáskor keletkező tisztítóanyag kidobónyílása. Ez elsőre apróságnak tűnik, de többszínű használat esetén hamar kiderül, hogy szükség lesz mögé valamilyen gyűjtőedényre. A gép alapból simán kihajigálja maga mögé a levágott, kitisztított filamentdarabokat. Ehhez rengeteg nyomtatható gyűjtő és csúszda létezik, és szerintem érdemes is rögtön készíteni egyet.
A gép hátulján, pontosabban a belső felén, két szűrőhelyet is kialakítottak. Ez nyitott gép esetén nem bír túl nagy jelentőséggel, viszont a külön megvásárolható burkolattal együtt már hasznos kiegészítővé válhat. A gyári burkolatkészlet maga sem egy komplett, azonnal felszerelhető doboz: átlátszó paneleket és a szereléshez szükséges elemeket kapunk, a keret egy részét pedig magával a Flashforge AD5X-szel kell kinyomtatnunk. Praktikus megoldás!
A képeket nézve ez a burkolat nem csupán esztétikai kiegészítő. PLA-hoz én nem éreztem szükségét, viszont ABS, ASA és más, huzatra és hőmérséklet-ingadozásra érzékeny filamentekhez erősen ajánlott lehet, na meg persze akkor sem jön rosszul, ha nem akarunk idő előtt megbetegedni egyes anyagok gőzétől. A nyitott kialakításnak természetesen megvannak a maga előnyei is: a nyomtatófejhez, az extruderhez, a tárgyasztalhoz és az egész mechanikához pillanatok alatt és könnyedén hozzáférhetünk.
A Flashforge AD5X kijelzőjéről még nem esett szó, pedig egy 4,3 hüvelykes, színes érintőpanelről van szó. Jól olvasható, és a menürendszer sem különösebben bonyolult, azonban az érintésérzékelése messze elmarad egy mai telefonétól. Sokszor nem elegendő finoman hozzáérni, ténylegesen meg kell nyomni. Néhány perc alatt megszoktam, de az első alkalommal többször is azt hittem, hogy nem reagál a kezelőfelület. A kijelző dőlésszöge sem állítható.
Ami nekem kissé hiányzik az alapcsomagból, az a beépített világítás és a kamera. Szerintem egy mai, hálózatba kötött 3D nyomtatónál esetén mindkettő hasznos lenne. A lámpa hiányát még meg lehet oldani külső világítással, de kamera nélkül nem tudjuk egyszerűen ellenőrizni távolról, hogy az első réteg valóban a tárgyasztalon van-e, vagy éppen egy hatalmas műanyagcsomót épít a nyomtató a fúvóka köré. Kamera és LED külön kiegészítőként felszerelhető.
Flashforge AD5X specifikáció – sokkal több, mint egy olcsó négyszínű 3D nyomtató
Ahogy feljebb többször is megemlítettem, a Flashforge AD5X egy CoreXY rendszerű FDM 3D nyomtató. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyomtatófej végzi az X és Y irányú gyors mozgásokat, miközben a tárgyasztal a Z tengely mentén lefelé halad. Így a klasszikus „bed slinger” konstrukciókkal ellentétben nyomtatás közben nem egy több száz grammos tárgyasztalt és az azon egyre nehezebbé váló modellt rángatja előre-hátra. Ez nem is olyan csekély pozitívum, mint azt egy laikus gondolná!
Az X és Y tengely lineáris rudakon mozog, míg a Z tengelyt három trapézorsó és négy vezetőrúd stabilizálja. A három Z orsót egy közös szíjhajtás kapcsolja össze, melyet egyetlen léptetőmotor működtet. A szíjrendszer automatikus feszítést is kapott. Ez egyszerre teszi merevvé a konstrukciót, és biztosítja, hogy magasabb modellek esetén is párhuzamos maradjon a tárgyasztal. Ráadásul előnyös, mert nem nekünk kell a szíj feszességét ellenőriznünk.
A munkaterület mérete 220 × 220 × 220 milliméter, de ezt már említettem. Ez kisebb, mint sok más mai gépnél, engem azonban nem lepett meg, mert ehhez vagyok szokva. Ez nagyjából ugyanaz a méretosztály, amit anno az Ender 3 kvázi szabvánnyá tett. Egy átlagos figurához, háztartási alkatrészhez, dobozhoz, adapterhez vagy kisebb műszaki prototípushoz bőven elegendő. Nagy sisakoknál, cosplay kellékeknél és hosszabb alkatrészeknél viszont hamarabb kell darabolni a modellt. Szerencsére a cosplay nem az én hobbim.
A gyári adatok szerint a mozgási sebesség maximum 600 milliméter/másodperc, a gyorsulás pedig elérheti a 20 000 milliméter/másodperc²-t. A tényleges maximális nyomtatási sebesség 300 milliméter/másodperc körüli. Fontos elkülöníteni a kettőt: attól, hogy a fej üresjáratban képes 600 millimétert megtenni másodpercenként, még nem fog minden modellt ilyen tempóban megfelelő minőségben kinyomtatni.
A fúvóka hőmérséklete maximum 300 °C, míg a tárgyasztal 110 °C-ig fűthető. Ez elméletileg már elegendő ahhoz, hogy ne csak PLA és PETG kerüljön a gépbe. ABS, ASA, TPU és megfelelő beállításokkal egyes műszaki filamentek is használhatók. Lehet, hogy később ki is próbálom majd, mert eddig én csak a PLA/PETG vonalon mozogtam. Azonban a magasabb hőmérsékletet igénylő, zsugorodásra hajlamos anyagoknál jó eséllyel nem a fúvóka a szűk keresztmetszet, hanem a nyitott géptér, ezért ezekhez a burkolat gyakorlatilag kötelező kiegészítővé válik. Szóval, lehet, hogy ennek beszerzésén is elgondolkodom.
Az extruder amúgy direct drive kialakítású, ami azt jelenti, hogy a filament továbbításáért felelős mechanika közvetlenül a nyomtatófejen található. Ez, nálam hozzáértőbbek szerint, különösen TPU-nál lesz előnyös, mivel sokkal rövidebb szakaszon kell kontrollálni a hajlékony filamentet. Állítólag. Én is csak olvastam valahol.
Állandóan ismétlem magam, de mégiscsak illik a specifikációhoz is leírni (újra), hogy a Flashforge AD5X alapfúvókkája 0,4 milliméteres. Emellett 0,25, 0,6 és 0,8 milliméteres méret is elérhető. A 0,25 milliméteres inkább apró részletekhez, a 0,6 és 0,8 milliméteres pedig gyorsabb, nagyobb rétegvastagságú nyomtatáshoz használható. Szálerősített filamentekhez keményített, kopásálló fúvóka szükséges, de a forrásanyagok szerint 0,6 és 0,8 milliméteres edzett kivitel is rendelkezésre áll.
Anyagok terén meglepően széles a választék, olyan filamenteket is használhatunk, amelyek létezéséről eddig nem is tudtam. Tehát támogatható a PLA, PLA Pro, nagy sebességű PLA, matt PLA, Silk PLA, PETG, PETG Pro, nagy sebességű PETG, TPU, ASA, PLA-CF és PETG-CF. A géppel állítólag polikarbonátot és LW-PLA-t is lehet nyomtatni, ezt is csak olvastam, szóval nem tőlem származik az információ.
A Flashforge AD5X tárgyasztala automatikus szintezést és automatikus Z-offset beállítást alkalmaz. Az első indításkor a gép elvégzi a teljes kalibrációt, ami a tárgyasztal bemérésén túl vibrációkompenzációt és PID hőmérséklet-kalibrációt is magában foglal. Ahogy fentebb írtam, a kalibrálás körülbelül 10 percig tartott, és a későbbi nyomtatásoknál is kérhető automatikus szintezés.
A vibrációkompenzáció – vagy input shaping – különösen fontos a CoreXY gépek esetében. Nagy gyorsulásnál a váz és a mozgó alkatrészek rezonálhatnak, ami a modell oldalán hullámokat, úgynevezett ringing vagy ghosting jelenséget okozhat. A rendszer a kalibráció során megkeresi ezeket a rezonanciafrekvenciákat, majd a vezérlés megpróbálja elkerülni azokat.
A Flashforge AD5X--ben filament kifogyást érzékelő szenzor is található. Amennyiben minden rendben működik, a nyomtatás leáll, az anyag pótolható, majd a munka folytatható. Még érdekesebb lehetőség, hogy két azonosként beállított orsót is használhatunk. Amikor az első kifogy, az IFS automatikusan át tud állni a következőre.
A csatlakozás USB-n, Etherneten és Wi-Fi-n keresztül is lehetséges, emellett a Flashforge fiók és szoftveres ökoszisztéma is használható. A gép belső tárhellyel is rendelkezik, így az USB-ről betöltött nyomtatási fájl átmásolható a nyomtatóra, és később pendrive nélkül is újraindítható.
Mi hiányzik? Gyárilag beépített kamera, beépített LED-világítás, zárt kamra, aktív kamrafűtés és filament-szárító. A Flashforge AD5X tehát nagyon tudatosan ott spórol, ahol ez nem feltétlenül befolyásolja közvetlenül a nyomtatási minőséget.
Orca-Flashforge – Nekem bejött!
A gyári szeletelő az Orca-Flashforge, ami lényegében az OrcaSlicer Flashforge-ra szabott változata. Ha használtál már OrcaSlicert vagy Bambu Studiót, akkor a felület ismerős lesz: betöltöd a modellt, kiválasztod a nyomtatót, az anyagot, a rétegvastagságot és a szükséges támasztékokat, majd szeleteled a fájlt. Ez a rész szerencsére nekem is ismerős volt, a felületet és a beállításokat régi ismerősként üdvözölhettem. Ez mondjuk egy tesztnél nem rossz, abszolút kezdőként néhány napot sakkozhattam volna, mire kitalálom mit hol kell beállítani.
Amit a legjobban szeretek a programban (és a Flashforge AD5X--ben), az a hálózati kapcsolat. Én Wi-Fi-t használtam, de Ethernet kábelt is csatlakoztathatsz. Nagyon tetszett, hogy a gyári szoftverbe belépve a FlashMaker-fiókhoz társított nyomtató megjelenhet a „Device” nézetben, és ugyanazon a hálózaton vezeték nélkül elküldheted rá a nyomtatást. Ez kifejezetten kényelmes, így távolról tudod vezérelni a filament betöltését, kihúzását, vagy akár azt is, hogy melyik tekercsen milyen filament található.
Nálam a Wi-Fi kifogástalanul működött, bár volt tesztelő, aki panaszkodott rá. Tény, hogy a Flashforge AD5X bekapcsolása után eltart egy ideig, mire a programban a szürke „offline” felirat helyett a zöld „idle” jelenik meg, szóval légy türelmes! Volt, aki arra gyanakodott, hogy mesh hálózatnál okoz gondot a felismerés, de nálam is ilyen van (Xiaomi eszközökből építve), és mégsem tapasztaltam problémát. Ezzel együtt, ha mégis probléma adódik, számíthatsz arra, hogy az USB továbbra is fontos tartalékmegoldásként szolgál, ha minden kötél szakad.
Többszínű nyomtatás esetén érdemes 3MF formátumban dolgozni. A 3MF ugyanis nem csupán a modell geometriáját képes tárolni, hanem a színhozzárendeléseket, egyes objektumbeállításokat és módosítókat is. Ha egy kész többszínű modellt 3MF-ként töltesz be, rengeteg kézi színezést spórolhatsz meg. USB-ről ez talán még fontosabb. Ha egyszerű G-code fájlt mentesz, a Flashforge AD5X nyomtató nem feltétlenül ad lehetőséget a négy szín újratanítására. Szeletelt 3MF esetén viszont indítás előtt hozzárendelheted a fájlban szereplő színeket az IFS négy fizikai pozíciójához. Ez megint csak nagy segítség volt a teszt alatt, mert nem jött meg időben a rendelt PLA, így csak három színből volt annyi, ami elég volt a tesztdarabokhoz.
Ami számomra kissé problémás, az a filamentfogyasztás kijelzése. A szoftver képes volt megjeleníteni a modell és a purge tower anyagmennyiségét, azonban a fúvókából színváltáskor hátul kidobált tisztítófilament teljes mennyiségét nem. Egy több száz színváltásos modellnél ez már nem néhány grammos mérési hiba, hanem akár több száz gramm eltérés is lehet; előfordulhat, hogy a hulladékanyag mennyisége több lesz, mint a ténylegesen felhasznált.
Volt olyan YouTube videó, ahol panaszkodtak a szoftverre, de aztán a hibák egy firmware frissítéssel megszűntek. Nos, emiatt én rögtön azzal kezdtem, hogy firmware-t frissítettem, még az első teszt megkezdése előtt. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert az első teszt automatikus, a kalibrációt követően indul el, amennyiben van betöltve filament.
A Flashforge AD5X szoftvere tehát jól használható, sőt, az Orca alapjainak köszönhetően rengeteget tud. A teszt során abszolút összecsiszoltnak éreztem a hardverrel, nálam a neten található panaszok nem merültek fel.
Flashforge AD5X tapasztalatok – gyors és szép, de a négy színnek durva ára van
Nehéz lesz erről a gépről írnom, mert nem tudom, hol is kezdjem. Tulajdonképpen egyik döbbenetből a másikba estem. Ennek fő oka az volt, hogy az eddig nálam járt, általam használt 3D nyomtatók, bár idővel egyre kifinomultabb eszközökké váltak, alapvetően mégiscsak egy elég szűk kör számára voltak normálisan használhatók. Kellett hozzájuk ugyanis nem kevés műszaki érzék, és itt nem is kifejezetten az összeszerelésre gondolok, bár az is megért volna néhány misét.
A régebbi gépek üzemeltetése nem volt egyszerű. Nem létezett még előre beprogramozott anyagismeret, mindent nekünk kellett beállítani az éppen betöltött anyag függvényében. Milyen legyen a tálca hőmérséklete, mennyi a fej hőmérséklete, milyen gyorsan mozogjon a nyomtatófej. Eltolás, szintezés – minden egyes alkalommal új kihívás volt. Persze egy idő után, amikor valamilyen okból kifolyólag több dolgot nyomtattam, belejöttem ezekbe, de aztán kimaradt fél év, és szinte elölről kezdhettem a tanulást. Baromi frusztráló volt.
Később még panaszkodni fogok a Flashforge AD5X anyagpazarlására, de jobban belegondolva, ez a pazarlás semmiség volt ahhoz képest, amikor egy 48 órás munka utolsó negyedében elcsúszott a réteg, és a majdnem kész munkadarabot dobhattam a kukába. Hány és hány félkész dolog végezte a szemétben azért, mert elment az áram, és bár a gép tudta folytatni az áramszünet után, azért csak ott maradt egy látványos csík a cuccban. Vagy elég volt, ha egy ponton nem ragadt meg a tutajon a nyomat, és beleakadt a fúvóka, aztán mire visszamentem a géphez, egy hatalmas filament golyót gyűrögetett a fej jobbra-balra.
Ehhez képest milyen a Flashforge AD5X?? Figyeljetek!
Az első bekapcsolás meglepően egyszerű volt. A három szállítási rögzítőcsavar eltávolítása, az IFS és a kijelző felszerelése után elindítottam a gépet, kiválasztottam a nyelvet, csatlakoztattam a hálózathoz, majd elindult a teljes automatikus kalibráció. Körülbelül 10 perc alatt végzett a tárgyasztal bemérésével és a vibrációkompenzációval. Ezután már tölthettem is a filamenteket.
Az első benyomásom az automatikus szintezésről rendkívül pozitív volt. Vagy mondjuk úgy, hogy szuper! A Flashforge AD5X első rétegei következetesen gyönyörűek lettek, nagy felületen is egyenletesen terült el az anyag. Nem éreztem szükségét, hogy a Z-offsettel játsszak, vagy hogy a tárgyasztal valamelyik sarka problémás lenne; a felület tükörsima, az asztal szélei és sarkai sem hajlanak fel vagy le. A PEI lap tapadása PLA-val és PETG-vel kifejezetten jó volt, lehűlés után pedig a modellek könnyedén elváltak tőle.
A sebesség szintén kellemes meglepetés volt. Azt hittem, a korábbi (régi) Creality nyomtatómmal való tapasztalataim után, hogy a cikk elején említett, 3 éve tesztelt masina gyors volt. Hát a nagy francokat volt gyors! A Flashforge AD5X gyári 600 milliméter/másodperces adatát ugyan nem érdemes tényleges nyomtatási tempóként kezelni, de 200–300 milliméter/másodperc környékén sok hétköznapi PLA modellnél gond nélkül lehet vele dolgozni. Az első rétegeknél természetesen érdemes lassítani, utána viszont látványosan felgyorsul a gép. A CoreXY mechanika ilyenkor mutatja meg, miért terjedt el ennyire az utóbbi években.
Készenléti állapotban a Flashforge AD5X gyakorlatilag hangtalan. Munka közben viszont már más a helyzet, különösen, amikor az IFS színt vált. A nyitott váz sem tompít semmit, így nappal egy műhelyben nem különösebben zavaró, de az íróasztal mellé vagy hálószobába éjszakai nyomtatáshoz biztosan nem ezt választanám.
Egyszínű PLA-val a nyomtatási minőség általában rendkívül jó volt. Egy 0,12 milliméteres rétegvastagsággal készült részletes modellen alig látszottak a rétegvonalak, pedig adaptív rétegvastagságot sem használtam; nagyon szép, homogén felületeket kaptam. Azonban nem minden modell volt 100 százalékos (csak 98). Nagy, teljesen sík függőleges felületeken bizonyos szögből nézve finom vízszintes sávokat lehetett észrevenni, sőt, ujjal is érzékelhető volt némi nagyon minimális egyenetlenség. Érdekes módon organikus, ívelt modelleken ez sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem jelentkezett. A túlnyúlásokat viszont kifejezetten szépen kezelte a gép, és az illesztési pontosság is rendben volt.
A több szín közötti váltás technikailag jól működik. A színváltás után nem tapasztaltam jelentős színátmosódást, ha a tisztítási mennyiség megfelelően volt beállítva. A finom részleteket is szépen megtartotta. A színcsere viszont nem egy gyors művelet: egy váltás jellemzően nagyjából 40–60 másodpercet vesz igénybe, bizonyos esetekben akár 1 perc 15 másodperc, sőt, 2 perc is lehetett. Ha egyetlen rétegben többször váltogatjuk a színeket, ez brutálisan meghosszabbítja a teljes nyomtatási időt.
Itt érkezünk el a Flashforge AD5X talán legnagyobb problémájához: a hulladékhoz. Modelltől függően, ha sűrűn kell váltogatni a színeket, akár egy kétszínű modell esetén is előfordulhat, hogy a hulladék a hasznosan felhasznált anyagmennyiség többszörösét teszi ki. Vagyis itt nem néhány százalékos veszteségről beszélünk, hanem a kész tárgy többszöröséről.
Ebből az is következik, hogy nagyon nem mindegy, hogyan használjuk a Flashforge AD5X négyszínű rendszerét. Egy teljes tárgyasztalnyi, 33 apró kétszínű tárgynál a színcsere miatti hulladék elhanyagolható lesz a teljes hasznosan felhasznált mennyiséghez képest. Ám, ha ugyanebből a tárgyból csak egyet nyomtatunk, a hulladék aránya drasztikusan megnő. A teszt alatt kinyomtatott X-Wing például egy takarékos alany volt, mert viszonylag kevés rétegből álltak a többszínű részek, így mondhatni minimális lett a veszteség, vagyis a hulladék.
Volt itthon még egy tekercs PETG is, így PLA mellett ezt is kipróbáltam. A kinyomtatott váza 14 óra 17 perc alatt készült el, a felület nagyon sima lett, a PETG-re jellemző szálazásból pedig alig láttam valamit. Kisebb részleteknél előfordult némi rétegvonal-egyenetlenség, de ezt alacsonyabb rétegvastagsággal könnyen lehet finomítani.
A hosszú teszt során azért hardverközeli problémába is belefutottam. A hátul kidobott tisztítóanyag néhányszor nem esett le rendesen. Egy alkalommal konkrétan befelé pottyant valahogy. Ez a kidobórendszer szerintem az Flashforge AD5X egyik fizikailag továbbfejleszthető része. A hosszú, spirálszerű tisztítófilamentek hajlamosak egymásba kapaszkodni, és ha a kupac nem esik hátra rendesen, előbb-utóbb útban lehet a fejnek. Emiatt sem árt időnként ránézni egy sokszínű, hosszú nyomtatásra.
A támasztékok eltávolítása vegyes élmény volt. Bizonyos struktúrák túl erősen kapaszkodtak a modellbe, és fogóval kellett leszednem őket. Egyes apró résekből szinte lehetetlen volt maradéktalanul eltávolítani a támasztékot. Ez részben szeletelőbeállítás kérdése, tehát nem kizárólag a nyomtató hibája, de a gyári profilokon mindenképpen érdemes finomítani.
Sok próba után arra jutottam, hogy a négyszínű rendszer nem feltétlenül akkor a leghasznosabb, amikor minden létező modellt négy színnel nyomtatsz. Sokkal praktikusabb például névtábláknál, kártyáknál, HueForge képeknél vagy olyan modelleknél, amelyeknél csak néhány magasságban változik a szín. Ilyenkor kevés a csere, kevés a hulladék, a végeredmény viszont látványos. Ugyanez igaz sorozatgyártásra is. Ha egyszerre egy tárgyat nyomtatsz, egy színváltás teljes hulladéka arra az egy darabra jut. Ha harminc azonos tárgy van a tárgyasztalon, ugyanaz a tisztítás harminc darab között oszlik el. Ebben a helyzetben a Flashforge AD5X IFS rendszere már sokkal értelmesebben használható.
És van még egy előnye, amiről a négyszínű marketing közben könnyen megfeledkezhetünk: egyszerre négy filamentet tarthatunk készenlétben. Lehet az egyik fekete PLA, a másik fehér PLA, a harmadik PETG, a negyedik pedig egy másik szín. Egyszínű nyomtatásnál csak kiválasztjuk, melyiket szeretnénk használni, és nem kell minden alkalommal tekercset cserélni.
Szubjektív vélemény
Eddig objektív voltam, most engedélyezek magamnak egy kis eltérést, vagy inkább kitérőt. Megpróbálom átadni az érzést, milyen is pontosan a Flashforge AD5X használata egy olyan embernek, aki 3 éve nem találkozott új 3D nyomtatóval!
Régebben a 3D nyomtatás úgy nézett ki, hogy fogtál egy papírlapot, amit bedugtál a fúvóka és a tárgylemez közé. Aztán addig emelted az asztalt, amíg a lap érezhetően hozzáért, de nem szakadt vagy szorult be a lemez és a fúvóka közé. Ezt eljátszottad a lemez négy sarkán, majd megnézted a lemez közepén, és szentségeltél, mert ott tuti nem volt jó. A tárgylemez ugyanis szeretett nem sík lenni, hanem inkább konkáv. Tudjátok, minden gömb akar lenni, mert ahhoz kell a legkevesebb energia. Na, félre a tréfával!
Szóval eltartott egy kis idő, mire megtaláltuk azt a beállítást, ahol a lemez közepe és széle is abban a tartományban volt, ahol a fúvókából kilépő olvadt anyag már tapadt a lemezhez, de sem nem kenődött szét rajta, sem nem döntött úgy néha, hogy inkább a fúvókával marad.
Amikor ez megvolt, akkor megnézted, milyen anyaggal akarsz dolgozni, és beállítottad a tálca és a fej/fúvóka hőmérsékletét. Ha volt filament szárítód (én ilyen embert nem ismerek), vagy éppen akkor bontottad ki a zacskóból az anyagot, akkor jó eséllyel elkezdhettél nyomtatni. HA nem volt frissen bontott, akkor elkezdhettél imádkozni, hogy ne legyen túl nedves, ne legyen túl merev, stb. stb. stb. Ha minden oké volt, akkor mehetett a nyomtatás.
Aztán kiderült, hogy nem jó a rétegvastagság, túl gyorsan mozog a kocsi egyik pontról a másikra, emiatt elcsúszik a réteg, nem elég feszes a tálca görgője, vagy menet közben kilazul és billeg a tálca, és még folytathatnám napestig.
Persze sok gyakorlással mesterré válhattál, végtelenül mély pénztárcával pedig vehettél elképesztően jó gépet, amivel nem volt ennyi gond. De százezer erős magyar forintért ilyen gép nem igazán létezett. Később annyival javult a helyzet, hogy lett PEI bevonatos tálca, lett automata szintezés, de hát ezzel is kellett azért játszani. Szóval sokszor éreztem úgy, hogy igazi ünnep, amikor valami bonyolultabb dolgot sikerült kinyomtatnom.
Ehhez képest a Flashforge AD5X használata úgy néz ki, hogy akár a kijelzőn, akár a számítógép előtt kiválasztod, melyik spulnin milyen anyag van – még a színt is beállítod, vagy azt, hogy az adott anyag áttetsző, vagy bármi más, mert PLA-ból is van ezerféle, meg PETG-ből is, meg gondolom másból is, de én ezekkel szoktam dolgozni. Szóval kiválasztod az anyagtípust, a gép pedig tudja, hogy az adott anyagnak milyen meleg tálca kell, hogy rátapadjon, milyen meleg fúvóka kell, hogy az olvadt anyag a megfelelő mennyiségben jusson ki rajta. Nincs semmi dolgod, nem kell gondolkozni és kísérletezni. NYOMTATNI KELL!
Ahogy fentebb írtam, akár olyan lehetőséged is van, hogy ha kevés az anyag az egyik tekercsen, akkor felteszel egy másik ugyanolyat, és a gép azzal folytatja a munkát, miután a kisebb tekercs elfogyott. A szoftverben mindent beállíthatsz, a géppel körülbelül akkor kell foglalkoznod, amikor elkészült a munka, vagy amikor anyagot cserélsz. A kis cucki Flashforge AD5X. mindent beállít! De tényleg, mindent!
Ezért volt az, hogy kinyomtattam az első tesztpénzérmét az F betűvel (Flashforge), aztán a gyerekeim kedvenc kis hajóját, de ezúttal több színből, majd azonnal nekikezdtem egy rendkívül részletes X-Wing nyomtatásának. És nem, nem töltöttem vele órákat, nem szórakoztam vele órákat, nem csináltam semmit. Az eredeti STL-t betöltöttem a szoftverbe, kissé lekicsinyítettem, hogy elférjen a tálcán, aztán kijelöltem, mely színekkel dolgozzon a gép, és elindítottam a munkát.
A kész mű a korábbi gépeimhez képest töredék idő alatt elkészült. Ahol eltávolítandó rész vagy támasz volt, onnan könnyedén kipöcköltem. Nem volt sorja, rétegcsúszás, semmi. Egyszerűen tökéletes volt. Elvileg nem is kellett volna ragasztani, de mivel a videó elkészítése után a fiaim polcára kerül, úgy döntöttem, egy-egy kis ragasztópöttyöt teszek ide és oda, nehogy később szétessen.
Szóval a helyzet az, hogy ennél a gépnél egyetlen dolog volt, aminek a korábbi tapasztalataimból komolyan hasznát vettem: a szoftver ismerete. De megjegyzem, itt sem sokat állítgattam, valahogy úgy alakult, hogy a teszt alatt nyomtatott dolgoknál a támasztékok is jók voltak, a tutaj mérete is megfelelő volt, szóval ezekkel sem kellett szórakoznom.
Egy dolgot bizton állíthatok most, hogy megismertem a Flashforge AD5X-et. Azt, hogy a 3D nyomtatás immár nem egy szűk réteg kiváltsága. Ezzel a géppel bárki, nulláról belevághat a kalandba. Nem állítom, hogy menet közben nem fog ráragadni némi tudás, hogy nem kell néha kicsit tanulni, de bőven ráér majd ez menet közben, miközben készülnek a jobbnál jobb cuccok.
Szóval bátran vegyétek, ha erre vágytok!
Flashforge AD5X – olcsó négyszínű belépő, meglepően jó hardverrel
Az eddig leírtakból szerintem ti is érzitek, hogy a Flashforge AD5X után nem az maradt meg bennem, hogy ez egy olcsó nyomtató, hanem inkább az, hogy ez egy KIVÁLÓ 3D nyomtató, amelyből kihagytak néhány drága kényelmi funkciót, hogy kedvezőbb legyen az ára. A CoreXY mechanika merev, gyors és pontos, a tárgyasztal szintezése jól működik, az első rétegek megbízhatóak, a gyorsan cserélhető fúvóka pedig tényleg praktikus.
Az IFS is jól sikerült, bár őszintén szólva fogalmam sem volt, mire számíthatok, de így utólag az egyszerű felépítése alapján rosszabbra számítottam. A négy oldalsó filamenttartó jóval kevesebb helyet foglal, mint egy külön AMS-doboz, a rugós visszacsévélés működik, a filamentcsere pedig több száz váltásos nyomtatásnál is képes stabilan működni. Az egyetlen nagy kérdőjel maga a technológia velejárója. Vagyis, ha minden rétegen többször cseréljük a színt, döbbenetes mennyiségű műanyagot fogunk kidobni.
A Flashforge AD5X mellé a szoftver is tökéletes, legalábbis én nem tapasztaltam vele hibát. Az Orca-Flashforge alapjai alapvetően jók, ezen leginkább csak rontani lehetne. Az egyetlen problémának csak azt érzem, hogy nehéz kikalkulálni munka előtt, hogy mennyi anyagra lesz szükséged, mert csak azt a mennyiséget számolja, ami ténylegesen belekerül a munkadarabba, és, mint írtam, előfordulhat, hogy ennek a mennyiségnek a többszöröse lesz a hulladék.
A kamera, a világítás és a zárt burkolat hiánya már nem kulcsfontosságú kérdés. Mindhárom pótolható, de ezzel fokozatosan elvész a Flashforge AD5X egyik legerősebb ütőkártyája, az alacsony ár. PLA és PETG használatához azonban a burkolat nélkül is teljesen jól elvoltam, így nem feltétlenül kell rögtön mindent megvenni hozzá.
A tesztben szereplő, nagyjából 104 ezer forintos árszinten a Flashforge AD5X gép szerintem elsősorban azoknak érdekes, akik viszonylag kevés pénzből szeretnének gyors CoreXY gépet és négyfilamentes rendszert. Ha ki szeretnéd próbálni a többszínű 3D nyomtatást, vagy csak kényelmesen szeretnél négy filamentet állandóan a gépen tartani, a Flashforge AD5X ár-érték aránya nagyon erős, talán a legerősebb jelenleg. Azt viszont már az első tekercs előtt érdemes elfogadni, hogy a négyszínű nyomtatás nem csak látványosabb, hanem lassabb és sok esetben elképesztően pazarlóbb is.
Ha megtetszett a gép, akkor az alábbi hivatkozásra kattintva, a NNNFGAD5X kuponkódot igénybevéve 104 000 forint ért kapod meg EU raktárból, sőt kapsz mellé egy kiló flexibilis filamentet is, amivel remek maszkokat tudsz majd készteni. Meg persze mást is, de most ez jutott eszembe.
Flashforge AD5X négyszínű 3D nyomtató
Flashforge AD5X – kérdések és válaszok
1. Mekkora a Flashforge AD5X nyomtatási területe?
A Flashforge AD5X 220 × 220 × 220 milliméteres munkaterületet kínál, ami a legtöbb hobbi- és háztartási modellhez elegendő.
2. Hány színnel tud egyszerre nyomtatni a Flashforge AD5X?
Az IFS rendszer egyszerre négy filamentet képes kezelni, így egy modellen belül automatikusan legfeljebb négy szín vagy kompatibilis anyag használható.
3. Milyen gyors a Flashforge AD5X?
A maximális mozgási sebesség 600 milliméter/másodperc, a tényleges nyomtatási sebesség felső határa körülbelül 300 milliméter/másodperc, a gyorsulás pedig elérheti a 20 000 milliméter/másodperc²-t.
4. Milyen filamenteket kezel a Flashforge AD5X?
Használható PLA, PETG, TPU, Silk PLA, PLA-CF, PETG-CF, ABS és ASA, megfelelő beállítással pedig LW-PLA és PC is nyomtatható. ABS és ASA esetén a burkolat használata erősen javasolt.
5. Van automatikus szintezés a Flashforge AD5X-ben?
Igen. A gép automatikus tárgyasztal-szintezést, automatikus Z-offsetet és vibrációkompenzációt is alkalmaz.
6. Van kamera a Flashforge AD5X-ben?
Az alapmodellben nincs beépített kamera. Külön megvásárolható kamera felszerelhető rá.
7. Zárt a Flashforge AD5X?
Nem, gyárilag nyitott vázas konstrukcióról van szó. Külön burkolatkészlet vásárolható hozzá, amelynek egyes elemeit maga a nyomtatóval is elkészítheti.
8. Mennyire pazarló a Flashforge AD5X négyszínű nyomtatása?
Nagymértékben modellfüggő. Kevés színváltásnál minimális lehet a veszteség, de egy több száz váltásos modellnél a tisztítási hulladék a kész tárgy tömegének többszöröse is lehet.
9. Milyen szeletelő használható a Flashforge AD5X-hez?
Elsősorban az Orca-Flashforge használható, de a standard OrcaSlicer is tartalmaz AD5X-profilt. A teljes hálózati és IFS-integráció a Flashforge változatban jobb.
10. Kezdőknek is jó a Flashforge AD5X?
Igen, mert az összeszerelés egyszerű, a szintezés automatikus, és a filament betöltése is nagyrészt önműködő. A többszínű nyomtatás optimalizálásához és az Orca-Flashforge részletes beállításaihoz viszont már szükség van némi tanulásra.
A cikk forrása: HOC.hu
