A Xiaomi az alsó kategóriába pozícionált, de nagy kijelzőjű telefonokat a szériával jelöli – ugye friss hír, hogy a Redmi kivált, és önálló márkaként folytatja tovább. Ma már a Note széria nem sorolható phablet kategóriába, mint a kezdetek idején, viszont megtartotta a rendkívül kedvező ár/érték arányát. Így a 2018 februárjában bemutatott készülék tartóstesztje fog következni.
Bevezető
Múlt év nyarán lettem tulajdonosa a címben is említett gyártó terméknek, azóta társam a mindennapokban. A családban szükség lett egy telefonra, és mivel én visszavágytam a márkához, ezért az akkori Huawei P9-emet adtam tovább, és tettem szert erre a készülékre. Az előző telefonnal nem volt semmi gond, de egyszerűen hiányzott a MIUI kezelőfelülete, a Xiaomi feeling, hiába használtam már sok gyártó telefonját, mióta 2016-ban megvettem a Redmi Note 3-at, annyira megszerettem és megszoktam, hogy visszaváltottam rá.
Unboxing
A telefon egy egyszerű, narancssárga kis dobozban érkezett meg, csupán a termék típusa olvasható rajta fehér színnel. Az eszköz fizikai méretét tekintve 158,6 x 75,4 x 8,05 mm, tömege pedig 181 gramm. A pakk minimalista, kinyitva a telefont találjuk meg, alatta egy SIM tűt, egy átlátszó tokot, valamint az USB kábelt és a töltőfejet. Ennyi, füles nem jár – ami nem baj, a készülék mellé, amit adnak úgyis kuka az első percben – azt mindenki beszerezheti magának, amilyet szeretne.
Külcsín
A készülékből fekete színűt választottam – ez áll a legközelebb hozzám – de elérhető még kék, arany, és piros színben is. Az előlapot az 5,99” átmérőjű, 18:9 kijelző foglalja el, felbontását tekintve 1080 x 2160 pixelt kapunk (403 ppi értékkel) Itt még nem találkozunk a notchcsal, a kijelző felett kapott helyet a 13 megapixel felbontású, és f/2.0 értékkel bíró előlapi kamera, a hangszóró, valamint az értesítés jelzőfénye – ami jelzi azt is, ha energiával látjuk el a telefont, valamint LED szelfi vakuként is funkcionál – ez csak fehér színnel képes jelezni. A mai kor igényeinek megfelelően már nincsenek fizikai gombok a megjelenítő alatt, így kisebb házba lehet ugyanakkora – vagy nagyobb – kijelzőjű telefont alkotni. A készüléket megfordítva az alumínium ötvözetből készül ház köszön vissza ránk, csupán alul és felül van egy vékony műanyag sáv, és mindkét rész tapintása kellemes. Ennek bal felső sarkában dudorodik ki a készülékházból a vertikálisan elhelyezett dupla kamera, a két optika között a kettős LED villanó bújik meg. Számomra negatív pont, hogy nem tudják, vagy nem akarják megoldani, hogy a kamera és a hátlap egy síkban legyen, pedig sokkal szebb hatást keltenének – akárcsak régebben, amikor ez még nem volt divat. És az így keletkező plusz helyet is ki lehetne tölteni gond nélkül, például nagyobb akkumulátorral, hogy a telefon még tovább bírja szuflával. A képkészítésért a Samsungtól érkezett S5K2L7 típusú szenzor felel, aminek fő kamerája 12 megapixeles érzékelővel rendelkezik (f/2.2, PDAF), és munkáját egy 5 megapixeles (f/2.0, mélységérzékelővel) segédszenzor segíti, természetesen AI közreműködéssel. De ami a lényeg… Milyen képet is készít a telefon? Egész jókat, és nem fogok ide a gyártó által készített promóciós képeket beilleszteni, helyette pár általam készített képet mutatok, ebből is látható a kamera minősége. Tény és való, nem csúcsminőségű a fotók minősége, de ezzel mindenki tisztában van szerintem.
A modul alatt, de már középen találjuk az ujjlenyomatolvasót, ami a telefon, a mappák és az alkalmazások védelmét hivatott szolgálni. Bal oldalon csupán a SIM tálca kapott helyet, ide tehetjük a két darab nano SIM kártyát, vagy a második helyére a Micro SD kártyát, amiből maximum 128 GB-os egységet tud befogadni. Jobb oldalon fent helyezkednek el a hangerőszabályozó gombok, alatta a bekapcsológomb, és más nincs is. A telefon tetején található a nagy kedvencem, az infraport, aminek segítségével lehetőségünk nyílik televíziók, set-top boxok, légkondícionálók, DVD lejátszók, és sok más eszköz vezérlésére is. Alul kapott helyet a beszédmikorfon, a mono hangzású hangszóró, és a mikro USB csatlakozó, amit 2019-ben igazán elfelejthetnék a gyártók, sokkal jobban örülne mindenki egy egységes USB C-nek. De úgy sejtem, hogy ez a típusú csatlakozó még sokáig az életünk része marad, főleg az alsóbb kategóriákban. A mikrofon és a hangszóró is megfelelő erősséggel teszi a dolgát, telefonálás közben a beszélgetőpartner tisztán és jól hallható, illetve minket is jól hallanak a vonal túlsó oldalán. De nemcsak telefonálás közben, hanem videó készítésekor, vagy lejátszásakor is megfelelő a hangerő, bár a magas és mély hangok lehetnének erőteljesebbek, bár így sem lehet panaszom rá, szépen teszi a dolgát.
Belbecs
A készülék meghajtásáról egy nyolcmagos Qualcomm Snapdragon 636 központi egység dolgozik 1.8 GHz sebességen (Kryo 260 magokkal), ezt segíti az Adeno 509 típusú GPU. Ezzel a konfigurációval már megbirkózik a komolyabb játékokkal is, tehát a teljesítményre sem lehet panasz – eddig nem is volt nálam. Memóriából LPDDR4X teljesít szolgálatot, ebből kétféle kiszerelés közül választhatunk, ami befolyásolja a háttértár méretét. Dönthetünk a 3GB mellett, ezesetben 32GB.tárhelyet kapunk, vagy megvásároljuk a 4GB-os verziót, amikor is 64GB lesz a belső tárhely mérete. Én a kisebb verziót használom, ami a mindennapi életben elegendőnek bizonyult, bár komolyabb játékokkal nem is terhelem a rendszert. Adatkommunikáció terén nem lehet panasz a készülékre, támogatja a nemzetközi GSM szabványokat, beleértve a B20 sávot is, de ez természetesen csak a „Global Version” esetén működik. A wifi kétcsatornás, 2,4 és 5 GHz-en kommunikál, akár ac szabványon is, Bluetoothból 5.0 verziót kapunk, GPS tekintetében a megszokott AGPS, Glonass, Baidu támogatás segíti a pontos helymeghatározást. Emiatt is nagyon szeretem ezt a márkát, gyorsan megtalálja az aktuális helyzetemet, a jelet stabilan tudja tartani, ami sokszor jött már jól utazásaim során. Nem maradt ki természetesen a gyorsulásmérő, a giroszkóp, a közelségérzékelő, és az iránytű sem. A telefon energiaellátásáról egy nem cserélhető 4 000 mAh teljesítményű akkumulátor gondoskodik, amelynek visszatöltése a már korábban említett micro USB csatlakozó segítségével lehetséges – a rendszer támogatja a Quick Charge 2.0 szabványt.
Szoftver
A rendszerben rengeteg extrát kapunk, ami nem része magának az Androidnak, de a programozók beleépítették a kezelőfelületbe. Gyárilag a zöld robot 7.1.2-es verziója volt a telefonon, amit a MIUI 9.5 felhasználói felület egészített ki, ami frissült múlt év végén 8.1-re, és a MIUI 10-es verziójára. Ezt a verziót újra gondolták a Xiaominál, és a mai kor igényeire szabták. Gondolok itt arra, hogy a telefonok legtöbbjén már nincsenek fizikai gombok, és a szoftveres navigációs sáv sok értékes helyet foglalt el. A verziófrissítés meghozta nekünk a gesztusvezérlést, amit én azonnal be is kapcsoltam, és azóta is használok. Az elején kellett egy kis idő, míg hozzászoktam, hogy gombok helyett söpörni kell a képernyőt, de miután ráállt a kezem, már nem térnék vissza a gombok használatára, annyira nem állnak kézre – erre a múltkor döbbentem rá, amikor egy másik telefont kellett használnom. A gyári hangokat is lecserélték, amiket a természet ihletett. A további frissítés kissé kérdőjeles, a P(ie)-t nem tudni biztosan, hogy megkapja-e a telefon, bár valószínűleg igen, de a kezelőfelület még évekig meg fog újulni.
A készülék teljes tudásának kiaknázásához egy kis ügyeskedésre van szükség, ami azt jelenti, hogy a régiót érdemes Kínára állítani, vagy EU-n kívülire, így többet hozhatunk ki a készülékből – ez persze igaz a gyártó többi telefonjára is. Ekkor ugyanis előjön a régen engedélyezett Témák (az EU-n belül valami jogi vita miatt nem engedélyezett), így még jobban testre szabhatjuk a telefonunkat. A felületet és a MIUI rendszert folyamatosan csiszolják, így mindig érkezik valami újdonság. A zenelejátszót emelném ki, ezt minden nap használom, egyszerű, mégis tudja, amire szükségem van, megjeleníti a borítókat, a hangszínszabályozás nekem pont megfelelő, illetve elalvásidőzítő is bekapcsolható, ezt aktiválva 30 perc elteltével a lejátszó kikapcsol. Gyárilag kapunk egy távirányítót, amivel – mint korábban már említettem – vezérelhetünk sokféle eszközt. Kiemelném még a Tisztító nevű appot, amit szintén a telefonnal kapunk, ezzel törölhetjük a szükségtelenné vált fájlokat, valamint a Biztonság nevű kis program is nagy segítségemre van a telefon optimális működésében. Ez tartalmaz egy víruskeresőt, amit az Avasttal közösen fejlesztettek, illetve az alkalmazások engedélyei is megtekinthetőek, szerkeszthetőek. Természetesen az ujjlenyomat olvasóval nemcsak a telefont lehet feloldani, hanem lehetőségünk van a programokat is zárolni, vagy éppen a programon belül azonosítani magunkat jelszó nélkül.
Negatívumként emelném ki a rádiót, ami egyszerűen szörnyű nálam. A vétel rendkívül rossz, alig találja meg az adókat, azok is recsegnek – a régebbi Note3-nál is ezt tapasztaltam.
Végszó
Összességében a telefonnal nagyon elégedett vagyok, persze vannak hiányérzeteim, de aki ismeri ezt a szériát, tudja mire számítson. Örülnék, ha lenne benne NFC, így a telefont használhatnám érintéses fizetésre, illetve a kamera lehetne jobb – na majd a Redmi Note7-ben ? Természetesen reálisan nézve a dolgokat ezek már a felsőbb kategóriás telefonok privilégiumai, ennyi pénzért pont azt nyújtja, amit kell, sőt, többet is. Akik kicsit is ismerik a Xiaomit, azok tudják, hogy nem kizárólag mobiltelefonokat gyárt a cég, szerteágazó a termékpalettájuk, így néhány dolog kiaknázásához nagy előny, ha van még egy-két eszközünk tőlük. Például a mobilomhoz saját márkás fülhallgatót használok, mivel annak is remek az ár/érték aránya, és ha beállítjuk a megfelelő típust, szebben szólalnak meg a hangok. A telefon feloldásában egy MiBand 1s segít, így nem kell az ujjlenyomat olvasót tapogatni állandóan, és méri az aktivitásomat, alvásciklusomat. A TV-ket a lakásban szintén a telefonról kezelem az infraportnak hála, nem kell a távirányítókat keresgélni, ha nincs kéznél. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, mivel a MiHome applikációval okosotthon építhető ki, és egy helyről vezérelhető lesz rengeteg eszköz.
Akinek nem kell csúcskészülék, és megelégszik egy remekül használható telefonnal, amit hosszú ideig támogat szoftveresen a gyártó, valamint idegenkedik a notch-tól, annak remek választás lehet. Nemrég jelent meg a széria hetedik tagja – eddig csak a belpiacos kínai verzió, de aki megelégszik ennek a teljesítményével, bátran ajánlom. A mindennapi használat során nem fagy, nincsenek bugok, és egész nap bírja szuflával a telep. Mivel a telefon nem a legújabb – épp most egy éve jelent meg – az ára is egyre barátibb, pedig a kezdetekkor sem volt egy drága telefon.
Amennyiben szeretnél beszerezni egy ilyen készüléket a Banggood oldalán megteheted, a 4/64 GB-os verzió ára 51 000 Ft.
A szerző értékelése
{REVIEW}
label=Overall
decimal=0
max=5
Dizájn=4
Képességek=4
Hardver=4
Szoftver=5
Ár=5
{/REVIEW}
